Amikor 2 éves voltál, mekkora volt az esély arra, hogy szaladni fogsz anélkül, hogy összegabalyodnak-e a lábaid?
Amikor 5 éves voltál, mekkora volt az esély arra, hogy iskolába mész, és megtanulsz olvasni?
Amikor 16 éves voltál, és jött a kisérettségi, és tudtad, hogy 2 év múlva rendes érettségi, akkor mekkora volt az esély arra, hogy átmész az érettségin?
Ismersz-e olyat, akinek működik a lába, és nem tanult meg járni?
Ismersz-e olyat, akinek többé-kevésbé átlagos az idegrendszere, és nem tanult meg olvasni?
(itt ugye már megjelenik a világgal való kapcsolódás, hogy érti-e?)
Ismersz-e olyat, akit meghúztak az érettségin?
Itt már bicsaklunk egyet, mert lesz egy-két ember, aki úgy döntött, hogy tanulás helyett VALAMI MÁST csinál, és igen, őket meghúzták az érettségin.
Ők már kamaszok. Látnak valamit maguk körül, benne élnek egy családi kötelékben, vagy éppen pont nem élnek benne családi kötelékben, ami lehet fészek, ahonnan szárnyalsz és kirepülsz, vagy lehet mocsár, ami visszahúz, és elhiteti veled azokat a dolgokat, amik miatt te nem szárnyalsz. És kamaszként már lehet úgy dönteni, hogy sz@rok bele az egészbe, ott már lehet úgy működni, hogy meghúzzanak egy olyan vizsgán, ami nélkül baromi nehéz szárnyalni. Kivéve, ha világjáró utcazenész akarsz lenni. Akkor nem kell. Vagy a Gangesz partján jógi. Ott se kérik.
Én se vagyok szent, a biológiai statisztika vizsgán 3-szor hasaltam el, mert utáltam a matekot, és nem tanultam a szigorlatra. Végül muszáj volt, ha nem akartam elveszíteni az egész félévet és kifizetni egy kisebb vagyont az évismétlésért. Így van ez kérem, ha az ember lánya nem szeressen számolni.
Képzeld el, hogy ott állsz a konyhámban, alattad a konyhakő, adok a kezedbe egy poharat, és azt, mondom, hogy ejtsd el, nem baj, ha összetörik. Mekkora esély van arra, hogy a pohár összetörik? Hát ott ugye a konyhakövön lehet, hogy nem. Ugye? Volt már ilyen. Hogy elejtetted, és nem tört össze. De jó… nem kellett szilánkokat söpörni.
Mekkora lenne az esély arra, hogy a pohár összetörik, ha azt mondanám, menj fel egy 10 emeletes ház tetejére, és onnan ejtsd le?
100%.
Igaz?
Tutira összetörne.
Megvan a kép?
Akkor most kérdezem, hányan vannak, akik erre azt mondanák, hogy dehogy megyek oda fel, jó nekem itt lent. Annyira nem vagyok kíváncsi.
Hányan vannak, akiknek az az első gondolatuk, hogy hol a lift?
Akkor most azt mondom, hogy elromlott az áram (pont, mint a testben), és nincs lift, a villany se működik, 3 emelet után már a telefonoddal kell világítanod a sötétben, és menned még 7 emeletet?
Hányan hagynátok ott engem a kezemben a pohárral? „hát ez bolond, milyen hülye ötletei vannak”
Nekem amúgy pontosan ez volt az első gondolatom, egy csomó szakembernél, akik nem tudták nekem elmagyarázni, hogy mi történik a testemben, és mit miért csinálunk. Hiába volt egy csomó egészségügyi vizsgám, volt ott dietetika, belgyógyászat, pszichológia, anyám kínja, minden, de mégse tudtam levezetni a kémiai elemek szintjére, hogy hogyan működik az egészséges test.
És a sok hibás elméletet olvasva, amiket a hozzászólásokban látok, az tuti, hogy más sem.
Nem ezt tanultuk. Nem erre készítettek fel bennünket. Nem tudtuk, mi vár ránk.
Nem az van, hogy nem akarod tudni, hanem egyszerűen nagyon sokat kell kutatni, leülni, kémiai képleteket levezetni, mire az ember megérti, hogy mi a fityfene történik vele, és hogyan kell ezt a folyamatot megfordítani.
Feljössz velem a tizedikre?
Együtt.
Nem egyedül. Együtt. Kísérlek. Ha döntesz.
Akkor 100%
Várlak szeretettel!
Bábity Viki
